Húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa, 88 éves volt az egyházfő.
Órákkal a JD Vance-szel való találkozás után szenderült örök álomra. 88 éves korában meghalt Ferenc pápa – jelentette be a Vatikán.
Ferenc pápa 12 évig vezette a katolikus egyházat, miután 2013 márciusában választották meg elődje, XVI. Benedek pápa történelmi jelentőségű lemondását követően. Ferenc nemrég hagyta el a római Gemelli kórházat, ahová február 14-én került be, miután nehézlégzéssel küzdött.
Később kiderült, hogy összetett légúti fertőzésben és kettős tüdőgyulladásban szenvedett. Annyira felépült, hogy húsvétvasárnap már képes volt a Szent Péter téren tömegek előtt megjelenni, és tegnap reggel találkozott JD Vance amerikai alelnökkel.
Ferenc pápa volt az első jezsuita pápa, az első pápa az amerikai kontinensről, az első a déli féltekéről és az első nem európai pápa III. Gergely pápa óta, több mint 1000 évvel korábban.
Halálával megkezdődik az új pápa megválasztásának ünnepélyes folyamata, amely a következő napokban kezdődik a pápai temetéssel, és a Sixtus-kápolnából felszálló fehér füstfelhővel ér véget.
Jorge Mario Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa 1936. december 17-én született Buenos Airesben. Egy bevándorló család fia volt, akik Észak-Olaszországból költöztek Argentínába. Egykor a tudomány emberének szánták, és ipari vegyésznek tanult, mielőtt egy véletlen találkozás egy ismeretlen pappal elindította a papi pályán. 1969-es felszentelése előtt lányokkal járt, tangót táncolt, és rövid ideig még éjszakai klub kidobóemberként is dolgozott.
Egy 2010-es életrajzában Bergoglio a következőket mondta a szerzőknek, Francesca Ambrogettinek és Sergio Rubinnak: „Szeretem a tangót, és fiatalon táncoltam is.”
Először az egyházmegyei szemináriumban tanult, majd a Jézus Társaságába lépett, és 1973-ban, 36 évesen kinevezték az argentínai jezsuita tartomány élére, ahol 1979-ig maradt. Bergoglio az 1970-es és 1980-as évek argentin piszkos háborújában szerzett tapasztalatai a konzervatív, ambiciózus püspököt együttérzőbb pappá változtatták. 1998-ban Buenos Aires érseke lett, majd II. János Pál pápa 2001-ben a bíborosi kollégiumba nevezte ki. Pápává választását még abban az évben előrevetítette, amikor a püspöki szinódus főelőadójaként ugrott be, amikor Edward Egan bíborost a szeptember 11-i merényletek után visszahívták New Yorkba.
Elisabetta Piqué argentin újságíró és Ferenc életrajzírója a National Catholic Reporter 2021-es számában elmondta: „Bergoglio szerepe azon a 2001-es szinóduson nagyon fontos és döntő volt a későbbi megválasztása szempontjából. Valójában olyan jól dolgozott relátorként, Egan helyett, hogy Rómában kezdték el őt pápabeli emberként ismerni és észrevenni. Ettől kezdve sok bíboros – nem csak a progresszívek – radarján maradt, akik II. János Pál utódját keresték”.
Benedek 2013. februári lemondását követően Bergogliót március 13-án választották pápává, aki Assisi Szent Ferenc tiszteletére a Ferenc pápai nevet vette fel.
Később elárulta, hogy mi inspirálta a névválasztásnál: „Mellettem ült a São Pauló-i érsek emeritus, egyben a Papi Kongregáció emeritus prefektusa, Claudio Hummes bíboros: egy nagyszerű barát, egy nagyszerű barát! Amikor egy kicsit veszélyessé vált a helyzet, ő vigasztalt engem. És amikor a szavazatok kétharmadig mentek, jött a szokásos taps, mert a pápát megválasztották. Megölelt, megcsókolt, és azt mondta: „Ne feledkezz meg a szegényekről!” És ez a szó ide belépett: a szegények, a szegények. Aztán rögtön a szegényekkel kapcsolatban Assisi Ferenc jutott eszembe’.”
Megválasztásának éjszakáján a Szent Péter tér erkélyén állva azt mondta az alant összegyűlt több ezer hívőnek és az élő televíziós közvetítésben látott millióknak, hogy a bíborosok „a világ végére” mentek az új pápáért. A „Ferenc-effektus” már az első napokban szinte rocksztár-szerű vonzerőt szerzett neki azzal, hogy elődeinél kevésbé formálisan közelítette meg a pápaságot. Arra a kérdésre, hogy jellemezze magát, Ferenc őszintén válaszolt: „Bűnös vagyok”.
Az Apostoli Palotában található fényűző pápai lakosztályok helyett a Casa Santa Marta vendégházban kapott szobát. Ferenc a Benedek által híressé tett piros papucs helyett a hétköznapi fekete cipőt választotta, és a Róma püspöke címet a grandiózusabb Legfőbb Pontifex vagy Krisztus helytartója helyett. Megválasztása után visszatért az egyház által fenntartott rezidenciára, ahol a konklávé előkészületei alatt lakott, hogy kifizesse a számláját.
Forrás