Sokáig csak suttogva beszéltek róla a színházi folyosókon. A nézők már hónapok óta nem látták. Az utolsó szerepek visszhangja még ott vibrált a színpad falai között, de a test, amely életet lehelt beléjük, eltűnt a rivaldafényből. Az évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozó művésznő, aki nemzedékeknek jelentett kapaszkodót, hirtelen csendbe burkolózott. Szóbeszéd terjedt: nincs jól. Mások már ennél is továbbmentek. M
MUTATJUK A RÉSZLETEKET: Ennyit adott a sors. „Már nem bírom tovább úgy, mint régen” – De a csendet végül maga törte meg. Egy podcastban szólalt meg, rekedtes, őszinte hangon. Pogány Judit – a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő – beszélt. Él, de visszavonul.
Nem tragikus hirtelenséggel, hanem tudatosan, fájdalmas belátással. „Nem tervezek hosszú távra” – mondta, és e néhány szó mögött ott van egy egész élet súlya. A mozgás fájdalmas, a látás megkopott. Az évadokat már nem számolja, csak a napokat, amikor nem kell színpadra lépni. Egy korszak véget ért – de nem ő maga. A BÚCSÚ: Búcsú a fénytől, nem az élettől – Pogány Judit visszavonulása nemcsak egy színész sorsfordulója, hanem tükör is mindannyiunknak. Aki valaha látta őt játszani, tudja, hogy egy-egy mondata súlyosabb volt, mint másnak egy egész szerep.
Most is ilyenekkel búcsúzik – csendesen, méltósággal. Nem kér tapsot, nem kér reflektorfényt. Csak időt, nyugalmat, és talán egy ablakot, amin kinézve újra látja az életet – színpad nélkül, de nem cél nélkül. Mert ő itt van még, köztünk. Csak már nem a függöny mögött. Sok erőt és egészséget kívánunk Pogány Juditnak, aki mindig is a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja marad! VIA minden-egyben com