Rekordmennyiségű só került a Kis-Küküllő vizébe, ami rengeteg hal pusztulását okozta Parajd térségében. A szakértők szerint a helyzet a 2000-es ciánszennyezéshez mérhető, s a folyó élővilágának összeomlása már elkezdődött. A szennyezés nemcsak ökológiai, hanem mezőgazdasági katasztrófához is vezethet, több száz család megélhetését sodorva veszélybe.
A Kis-Küküllő vezetőképessége szerdán 36 800 mikrosiemens per centiméter (μS/cm) volt, ami becslések szerint 18–26 gramm oldott sót jelent literenként, ami azt jelenti, hogy helyenként meghaladja a tengervíz sótartalmát. A kloridion-koncentráció elérte a 15 207 milligramm per liter (mg/l) értéket, vagyis több mint 15 gramm só volt egyetlen liter vízben. A következmények nem maradtak el: rengeteg hal pusztult el Parajd alatt, köztük több védett faj is érintett, és már megkezdődött a biológiai sokféleség összeomlása.
„Amitől tartottunk, bekövetkezett” – írta a Facebook-oldalán Fülöp Tihamér biológus. A szakember a Transtelexnek úgy nyilatkozott, a jelenlegi helyzet a 2000-es ciánszennyezést idézi, amely akkor a Szamost és a Tiszát pusztította el. A sóval teli víztömeg most végighalad a Kis-Küküllőn, eléri a Nagy-Küküllőt, végül a Marost is, súlyos ökológiai és mezőgazdasági károkat okozva.
Mircea Fechet román környezetvédelmi miniszter az Antena3 hírtelevíziónak nyilatkozva közölte tegnap este közölte, hogy a Maroson érkező magas sótartalmú víz a folyó magyarországi szakaszát is elérheti, ezért várhatóan még csütörtökön értesítik a magyar hatóságokat a kialakult helyzetről. Kiemelte, hogy a következő 24-48 órában a környezetre nehezedő terhelés továbbra is jelentős lesz a rendkívüli sókoncentráció miatt – derül ki a Maszol beszámolójából.
Őshonos fajok is veszélyben vannak
A Kis-Küküllő élővilágát most rendkívül súlyosan veszélyezteti a sószennyezés, különösen az olyan őshonos halfajokat, mint a rózsás márna (Barbus barbus), a botos kölönte (Cottus gobio), a fürge cselle (Phoxinus phoxinus), a pénzes pér (Thymallus thymallus) és a sebes pisztráng (Salmo trutta) – írják.
A legnagyobb kockázat azonban az olyan védett fajokra leselkedik, mint az ingol (Eudontomyzon danfordi), a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), a Petényi-márna (Barbus petenyi) és a balkáni csík (Sabanejewia balcanica) – figyelmeztetett Fülöp Tihamér.
„A természetvédelem intézményi csődje”
Hartel Tibor, a BBTE oktatója is posztolt a katasztrófáról, miután a Kis-Küküllőn tömeges halpusztulást dokumentáltak. Beszámolója szerint a folyó Parajd alatti szakaszán a halak vergődve ugráltak, vagy már élettelenül sodródtak az árral.
Szakács László, aki a helyszínen fotókat készített a jelenségről, arról is beszámolt, hogy számos fiatal példány is elpusztult, ami azt jelzi, hogy az utánpótlási generáció is veszélybe került – írja a Transtelex. Az élővilág pusztulása mellett a kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a helyzet rávilágít a természetvédelmi rendszer hiányosságaira is.
„Ez nemcsak egy ökológiai katasztrófa, hanem a természetvédelem intézményi csődje” – fogalmazott Hartel Tibor.
A legaggasztóbb következmény, hogy a só beszivárog a talajba is, így a talajvíz szennyeződésével a zöldségtermesztés is veszélybe kerülhet, amely a térségben számos család megélhetésének alapja – magyarázta Fülöp Tihamér a portálnak.
A biológus ugyanakkor hozzátette: a természet képes lehet a regenerálódásra, ha a sós víz beáramlását időben sikerül megfékezni. Ehhez az szükséges, hogy a szennyezésmentes mellékfolyók populációi újranépesítsék a főágakat. Jelenleg azonban semmi nem utal arra, hogy a helyzet javulna.
Forrás