A rendőrség legalább öt ápolót hallgatott ki tanúként az emberöléssel gyanúsított orvosnő ügyében – tudta meg a Telex.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Osztályának nyomozói azokat
az egészségügyi szakdolgozókat keresték meg, akik a végzetes napon az osztályon teljesítettek szolgálatot.
Mint ismert, az ügyben egy 32 éves orvosnőt hallgattak ki gyanúsítottként, akit május közepén vettek őrizetbe, majd tartóztattak le.
Az eset a kórház sürgősségi osztályának fektető részlegén történt. A portál információi szerint egy daganatos betegségben szenvedő idős ember halála miatt indult eljárás, a rendőrséget pedig az osztályvezető főorvos értesítette a gyanús körülményekről.
Az orvosnő szakmai múltját tekintve 2020-ban szerzett diplomát, korábban az Uzsoki Utcai Kórház intenzív osztályán, valamint a Szent Imre Kórházban dolgozott. A nyomozók jelenleg azt is vizsgálják, hogy korábbi munkahelyein történtek-e hasonló, idegenkezűségre utaló halálesetek.
A kórház vezetése hosszú ideig titokban tartotta a történteket, így a személyzet is csak folyosói pletykákból értesült a kolléganőjük letartóztatásáról.
A megkérdezett szakdolgozók az eljárás folyamatban létére hivatkozva nem nyilatkozhattak.
A gyanúsított az interneten aktív jelenléttel bírt, munkájáról rendszeresen posztolt a közösségi médiában. A személyes találkozások során azonban eltérő tapasztalatok alakultak ki róla: míg egyesek pozitívan ítélték meg, a sürgősségi osztályon dolgozó kollégái közül többen is ellentmondásosnak jellemezték.
Egyikük úgy fogalmazott: „antiszociálisan viselkedett, nagyon ingadozó volt a hangulata, de sosem mosolygott”.
Az orvosnő korábban szakmai bejegyzéseiben is érintette a halálhoz és az életmentéshez való viszonyát: „intenzív osztályon dolgozva sokáig az a reflexünk, hogy mindig van még egy lépés. Még egy gyógyszer, még egy beavatkozás, még egy gép, még egy éjszaka. Hiszen erre tanítottak minket: életet menteni, küzdeni, nem feladni.
És mégis eljön az a pont, amikor fel kell tennünk a kérdést: vajon amit teszünk, valóban a beteg érdekét szolgálja – vagy már csak a saját félelmünket csillapítja.
Egy másik posztjában arról írt, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe a nehéz orvosi döntéseknél: „vannak objektív kapaszkodók, amik segítenek, de nem döntenek helyettünk”. Hozzátette, hogy bizonyos esetekben „ide tartozik egy alapbetegség végstádiuma is, ahol az intenzív ellátás már nem változtatja meg az élet kilátásait. Ezek az adatok segítenek abban, hogy kimondjuk: orvosilag nincs már reális esély a gyógyulásra.”