2026. július 14-én újabb botrány robbant ki az Országgyűlésben, miután a Fidesz képviselői a korábbi frakcióközi megállapodás ellenére ismét videózni kezdték a tiszás képviselőket. A helyzet odáig fajult, hogy a Tisza-frakció szünetet kért, kivonult az ülésteremből, és kezdeményezte a Házbizottság azonnali összehívását. Az ülés félbeszakadt, a parlamenti munka pedig ismét a fideszes provokációs politika foglyává vált.
Megállapodtak a videózás beszüntetéséről, a Fidesz mégis újra elővette a kamerát
A parlamenti frakciók korábban már megállapodtak abban, hogy a képviselők felhagynak egymás célzott videózásával az ülésteremben. Erre azért volt szükség, mert az ellenzékbe szorult Fidesz az elmúlt hetekben egyre gyakrabban alkalmazta azt a módszert, hogy képviselői provokálják a tiszás politikusokat, majd a kialakuló feszült helyzetekből rövid, kontextusból kiragadott videókat készítenek.
A módszer egyszerű: előbb felhergelik az ellenfelet, majd megvágják a felvételt, végül új címmel, új magyarázattal és előre elkészített értelmezéssel feltöltik a közösségi médiába. A néző így már nem látja, mi történt korábban, ki kezdte a provokációt, és mi váltotta ki az adott reakciót. Csak néhány másodpercet kap, mellé pedig a fideszes propagandagépezet kész magyarázatát.
Ez nem parlamenti vita.
Ez politikai csapdaállítás.
A megállapodásnak éppen az lett volna a célja, hogy az Országgyűlés ülésterme ne váljon folyamatos kamerás hergelés, provokáció és közösségi médiás karaktergyilkosság helyszínévé. A parlamentben lehet és kell is keményen vitázni, de a képviselők feladata nem az, hogy egymásból manipulálható videókat próbáljanak kiprovokálni.
A Fidesz pontosan tudja, hogyan működik a saját megmaradt propagandagépezete. Elég néhány másodpercnyi feszült reakció, amelyből máris lehet olyan címet készíteni, hogy „kiborult”, „menekült”, „nem bírta a kérdést”, „lebukott” vagy „hisztizett”. A videó ezután végigmegy a párthoz kötődő oldalakon, influenszereken és kommentelői hálózatokon, mire pedig az érintett reagálni tudna, a hamis értelmezés már elterjedt.
Ez a módszer nem az igazság kereséséről szól, hanem a valóság feldarabolásáról. Nem arról van szó, hogy egy képviselőnek ne lehetne kérdést feltenni, hanem arról, hogy a kérdés és a provokáció, valamint a parlamenti ellenőrzés és a közösségi médiás vadászat között világos különbség van.
Pócs János akciója után a Tisza kivonult, és azonnali intézkedést követelt