PÁNIKÜZEMMÓDBA KAPCSOLT A FIDESZ: egyre hangosabbak, de valódi tervet továbbra sem mutatnak. Az energiaválság az ellenzéket is vizsgáztatja. Magyarországot egyszerre sújtja szélsőséges hőség, aszály, vízhiány és energiakrízis. A Paksi Atomerőmű termelése drasztikusan visszaesett, a lakosságot és a vállalatokat fogyasztáscsökkentésre kérték, a kormánynak pedig napról napra kell egyensúlyban tartania az ország energiaellátását. Ebben a helyzetben nemcsak a Tisza-kormány teljesítménye mérhető le. Az is kiderül, hogy az ellenzéki pártok képesek-e felelősen viselkedni, szakmai javaslatokat tenni, és szükség esetén együttműködni a kormánnyal. A Fidesz első komolyabb ellenzéki erőpróbáján azonban nem megoldási javaslatokkal jelentkezett. A párt kommunikációját eddig leginkább a sértések, a felelősséghárítás és a politikai intézmények legitimitásának megkérdőjelezése határozta meg. Van az a pillanat, amikor egy pártról kiderül, hogy valódi politikai közösség-e, vagy csupán a hatalomgyakorlásra beállított gépezet. A Fidesz most éppen e zt a vizsgát írja. A válasza eddig egyszerűnek tűnik: mindenért a jelenlegi kormány felel, a válságból semmi nem tartozik az előző tizenhat év örökségéhez, együttműködni pedig csak úgy hajlandó, ha előtte minden érintettet megtámadhat.
Ez nem átgondolt ellenzéki stratégia, hanem a hatalom elvesztésének egyik leglátványosabb tünete. A Fidesz hosszú idő óta először került olyan országos válsághelyzetbe, amelyet nem a kormányból és nem egy kiépített államapparátus éléről kezel. Nincs nála a minisztériumok irányítása, az operatív törzs, az állami kommunikáció és a költségvetés feletti rendelkezés. Most ellenzéki pártként kellene bizonyítania, hogy rendelkezik szakpolitikai tudással, képes használható javaslatokat tenni, és az emberek biztonsága érdekében hajlandó félretenni a pártpolitikai csatákat. Ehhez képest a párt feltűnően kevéssé van jelen a válság tényleges kezelésében. Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint a Fidesz egyelőre szerepkeresésben van: elsősorban támadja a kabinetet, de komoly együttműködési szándék nem mutatkozik rajta. A politológus szerint ez a konfrontatív politika alkalmatlan lehet arra, hogy a párt új választókat szerezzen. A Fidesz tizenhat év alatt nem csupán kormányozni tanult meg. Hozzászokott ahhoz, hogy az állam, a párt és a politikai kommunikáció ugyanannak a rendszernek a részeként működik. Most, hogy az állam már nem az övé, láthatóan azt sem találja, hogyan kellene viszonyulnia hozzá. Elmentek az egyeztetésre, előtte mégis megtámadták a házigazdát. Forsthoffer Ágnes, a köztársasági elnöki jogköröket ideiglenesen gyakorló házelnök a Sándor-palotába hívta a miniszterelnököt és a parlamenti frakciók vezetőit. A találkozó célja az volt, hogy valamennyi érdemi politikai szereplő tájékoztatást kapjon az energiakrízisről, kérdéseket tehessen fel, és megismerhesse a kormány következő intézkedéseit. A Fidesz és a KDNP is elfogadta a meghívást.
Egy normálisan működő demokráciában ennek természetesnek kellene lennie. Válság van, az államfői feladatokat ellátó közjogi méltóság összehívja a politikai vezetőket, azok pedig leülnek egymással tárgyalni. A Fidesz azonban még ezt az egyeztetést is újabb politikai csatatérré változtatta. A párt elnöksége a találkozó előtt a Sándor-palota „illegális lakásfoglalójának” nevezte Forsthoffer Ágnest. A belső körlevél hitelességét a Fidesz kommunikációs igazgatója is megerősítette. Vagyis a párt elfogadta a meghívást, bement az épületbe, részt vett a megbeszélésen, közben pedig azt állította, hogy az egyeztetés összehívójának nincs joga ott tartózkodni. Ez nem az erő jele. Sokkal inkább annak a pártnak a zavara, amely képtelen elfogadni, hogy az állami intézmények nélküle is működhetnek. A találkozó után Bóka János fideszes frakcióvezető azt állította, hogy az ország energiaellátásának működőképessége jelentős részben az előző tizenhat év fejlesztéseinek köszönhető. A jelenlegi válság kezeléséért ugyanakkor kizárólag a Tisza-kormányt tette felelőssé. Ez lett a Fidesz új ellenzéki matematikája: ami működik, az a tizenhat éves fideszes kormányzás eredménye, ami nem működik, az néhány hónapnyi tiszás alkalmatlanság következménye. Az előző kormány fejlesztéseit természetesen nem kell letagadni. Az energiahálózat és a tartalék kapacitások nem a választást követő reggelen épültek fel. Ugyanilyen hiteltelen azonban azt állítani, hogy a most felszínre kerülő infrastrukturális problémák, elhalasztott beruházások és vízügyi hiányosságok kizárólag az új kabinet hivatalba lépése után keletkeztek. A Fidesz minden korábbi sikert magának akar megtartani, de egyetlen következményt sem hajlandó vállalni. Tizenhat évig nála volt a kétharmad, a kormány, az államapparátus, az energiapolitika és a beruházási döntések joga. Most mégis úgy viselkedik, mintha véletlenül arra sétáló járókelő lenne, aki éppen akkor ért a helyszínre, amikor kiszáradt a Duna és visszaesett Paks termelése. A párt jelenlegi viselkedése rövid távon érthető. A megmaradt törzsszavazói között sokan nem együttműködést, hanem folyamatos és látványos támadást várnak. Ebben a politikai közegben minden közös egyeztetés árulásnak, minden elismert kormányzati eredmény gyengeségnek, minden nyugodt mondat pedig meghátrálásnak tűnhet. A Fidesznek ezért újra és újra bizonyítania kell, hogy továbbra is a Tisza a legfontosabb ellensége. Ez a stratégia alkalmas lehet a legelkötelezettebb szavazók megtartására. Ugyanakkor aligha szólítja meg azokat, akik éppen az állandó háború, a sértegetés és a politikai hisztéria miatt fordultak el a párttól. A párt jelenleg nem kormányképes ellenzékként viselkedik, hanem hatalom nélkül maradt harci gépezetként. Ugyanazokat a gombokat nyomogatja, mint korábban: támadás, sértés, illegitimitás és felelősséghárítás. Csakhogy ez a gépezet most már nem irányítja az országot. És minél hangosabban zakatol, annál világosabban hallatszik, hogy nincs új terve.