Nagy Feró két puli gazdájaként, a Borsnak mesélt az állatokkal való viszonyáról: „Volt egy német juhászkutyám is, aki 15 éves korában ment el egy súlyos betegségben. Szegény öregségére már nem bírt négy lábra állni, az egyetlen megoldás az volt nála is, ha mesterséges úton lehunyja a szemét. Amikor elaltatták, akkor a kezemben fogtam a fejét, ő pedig keservesen sírt, nyüszített nekem. Az ölemben halt meg, de aztán én is nagyon sírtam. Annyira közel nőtt a szívemhez, hogy nagyon nehéz volt őt elengedni”– mesélte elcsukló hangon Nagy Feró.
A zenész gyerekeit a természet szeretetére, az állatok védelmére nevelte, mondván: ők sokkal korábban már itt voltak, mint mi. Nagy Feró miatt szerint nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy vadásszuk az állatokat, még akkor sem, ha sok van belőlük. Többször is mentett már meg madarakat is, legutóbb éppen egy dolmányos varjú fiókát, amit pár hete fűnyírás közben talált. A madarat etette, majd repülni is tanította Rudit, akiről kiderült, hogy tojó. A történet ezután viszont sajnos horrorba fordult: „tegnap a pulijaim megtámadták őt, aminek az lett a vége, hogy csúnyán megsérült az egyik lába. Az én kis drága varjúm jelenleg is kórházban van és reménykedek abban, hogy fel fog épülni” – mondta a lapnak Nagy Feró.