Meghalt Harkányi Endre, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
“Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” – ki ne ismerné ezt az ikonikus mondatot, amivel Harkányi Endre már 13 évesen beírta nevét a filmtörténetbe. A háborús árvákról szóló, Valahol Európában című filmben saját magát játszotta. Harkányi Endrének tragikus gyermekkora volt. Józsefváros mélyén, a gettóban, a Lujza utca egy gangos házában született. Szüleit a vészkorszakban elvesztette, édesanyját deportálták, apja az ukrajnai munkaszolgálatból súlyos betegen tért haza, és hamarosan meghalt. A 10 éves Endre egy csillagos házban élte túl a holokausztot. Onnantól csak a testvérére és a rokonokra támaszkodhatott. Színészi gyakorlatot Lakner Bácsi gyermekszínházában szerzett. Bármennyire is tehetséges volt, rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia, de ő mégis jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová azonnal fel is vették. A diplomáját 1957-ben szerezte meg.
Elhunyt Harkányi Endre / Fotó: Ringier
Az élet később sem kímélte. Először szeretett feleségét, Böhm Zsuzsannát veszítette el, majd egyetlen fiát, Andrást, 2012-ben, mindössze 45 évesen. Egyetlen támasza, az unokája, Ábel maradt. Felnőtt színészként is kiemelkedőt alkotott, nem véletlenül kapott Kossuth- és Jászai-díjat, és lett tagja a Halhatatlanok Társulatának. Nem csak a fő-, és karakter szerepei voltak emlékezetesek, de a szinkronszerepei is. Az ő hangján szólalt meg többek közt Mézga Géza, a Vízipók-csodapók rajzfilmsorozat keresztespókja, és ő volt Danny DeVito állandó magyar hangja. Keserű szájízzel vonult nyugdíjba 2015-ben az Eszenyi Enikő vezette Vígszínházból, mert méltatlanul alacsonynak tartotta fizetését. Amikor Rudolf Péter lett az igazgató, 2021-ben elment egy társulati ülésre, de a színpadra már nem akart visszatérni.
Legyen szép utad
Rengeteg kollégája búcsúzott tőle a közösségi oldalakon összetört szívvel, szeretettel. A színésznő, Hullan Zsuzsa magát Harkányi Endrét idézte a Sok hűhó semmiért című darabból:
“Mert az úgy van,
Hogy aki él, köztünk van, virul, boldogan alábecsüljük.
De ha odavész, máris tódítjuk értékét,
S felleljük benne mindazt, mi pótolhatatlan,
Mit addig hiába kerestünk.
Mert a magunk halálát sejtjük meg mások vesztiben.
Legyen nagyon szép utad Bandi!”