Rettenetes tragédia.
B. Marton Erzsi neve az 1910-es évek Budapestjének kulturális életében egyet jelentett a sikerrel és a ragyogással.
Az 1885-ben született színésznő fiatalon a színpad bűvöletébe került, és pályája gyorsan ívelt felfelé. A némafilmek felfedezték tehetségét, olyan alkotók kérték fel szerepekre, mint Kertész Mihály, aki később Oscar-díjas rendezővé vált. Erzsi a Magyar Színház színpadán és a filmvásznon is hódított, miközben elegáns ruhái és életmódja a kor divatját testesítette meg.
A sikerek csúcsán Erzsi élete drámai fordulatot vett. A nagyvilági életmód és a karrier kihívásai mellett egészségi problémák is megjelentek. Az egykor csillogó sztár Budapesten, a Gellért Szálló gyógyvizében kereste a megoldást. A két évig tartó ottani tartózkodás alatt férjétől, a színházigazgató Balla Kálmántól is elvált. Bár egészsége javult, és társasági élete ismét pezsgővé vált, a szakmai sikerek elmaradtak.
Váratlan tragédia
1925 augusztusában Erzsi újra a figyelem középpontjába került – de nem úgy, ahogy szerette volna. A korabeli lapok szerint utolsó napjait vidámnak mutatta, még társaságában is látták a Városligetben. Ám augusztus 16-án reggel, budapesti lakásán, élet és halál között találták, miután veronál-mérgezéssel öngyilkosságot követett el. Bár kórházba szállították, szervezete napokkal később feladta a küzdelmet.
Erzsi öngyilkossága sokkolta Budapestet. A barátai szerint szerelmi csalódás és a mellőzöttség érzése vezette erre a tragikus lépésre. Egyik búcsúlevelében így fogalmazott: „Nem kaptam szerződést idelent, talán majd fent kapok.” Szavai egyszerre tükröznek keserűséget és reményt.
Emléke él
B. Marton Erzsi tragédiája emlékeztet arra, hogy a csillogás mögött olykor mély fájdalmak húzódnak meg. Bár élete korán véget ért, munkássága és emléke továbbra is része a magyar kultúrtörténetnek.
Nyugodjék békében!
Forrás