Kevés olyan színésznő van, akinek a tehetsége már a bölcsőben eldőlt – Buttykay Emmy pont ilyen volt. A XX. század elején, 1911-ben született Budapesten, s már kisgyermekként a figyelem középpontjába került. Nem is csoda, hiszen édesanyja nem más volt, mint Kosáry Emmy, az operavilág ünnepelt csillaga, édesapja pedig Buttykay Ákos, elismert zeneszerző. Nem volt kérdéses, hogy a művészet fontos szerepet játszik majd az életében.
A zene szeretetét otthonról hozta – már egészen fiatalon mesterien zongorázott. Ugyanakkor a színjátszás és a divat világa is elcsábította, így nem sokáig maradt háttérben a színpad.
Fényes karrier előtt állt
1933-ban a Belvárosi Színház felfedezte a fiatal tehetséget. Kecses megjelenésével és bájos mosolyával rögtön belopta magát a nézők szívébe. Eleinte kisebb filmszerepeket kapott, miközben zenés, táncos produkciókban is fellépett. A rajongók odáig voltak érte, egyik lap így írta le: „ügyes, puha kiscica.”
Egy másik cikkben az is szóba került, milyen jószívű volt – örökbe fogadott egy elhagyott német juhászkutyát, aki később kilenc kölyköt hozott világra.
A szerelem és a gyász kéz a kézben jártak
1936-ban hozzáment Róth Jenőhöz, egy vagyonos bankárhoz, de az örömöt beárnyékolta egy korábbi veszteség: édesapja, Buttykay Ákos, alig egy évvel korábban váratlanul meghalt. Ezt követően Emmy tovább küzdött azért, hogy ne csak híres szülők gyermekeként, hanem önálló tehetségként is megállja a helyét. Szívszorítóan őszintén nyilatkozott egy interjúban:
„Senki sem kínlódott annyit azért, hogy színésznő legyen, mint én. Sokan azt hiszik, hogy könnyítés, ha valaki egy primadonnának a lánya, dehogy! Mindig is azt hallottam, hogy hát igen, igen, de Kosáry Emmy mégiscsak más volt.”
Buttykay Emmi (Film Színház Irodalom, 1943) / Fotó: Wikipedia
A mozik hősnője és a történelmi viharok
A háborús időkben a filmvilág sem volt mentes a változásoktól. Emmy főszerepet kapott a Makacs Kata című filmben, amelyért kiváló kritikákat kapott. A Kétszer kettő című, háború alatt forgatott film különös sorsot kapott: a német megszállás után leforgatott mozit a szovjet bevonulás után szinte teljesen újra kellett venni.
A háború utáni időszakban évekig nem kapott filmes lehetőséget. Csak 1953-ban tűnt fel újra az Állami Áruház című filmben, de már csak egy rövid epizódszerep erejéig. A sors azonban még egyszer megajándékozta egy nagyobb lehetőséggel.
Egy klasszikus film, egy tragikus vég
1956-ban Emmy visszatért a vászonra, és szerepet kapott a Hannibál tanár úr című filmben, amely ma már klasszikusnak számít. A történet iróniája, hogy a filmet éppen egy héttel az 1956-os forradalom előtt mutatták be, majd a mozik bezártak a forradalom alatt. Az újraindítás után, 1957 februárjában a film újra vetítésre került.
Ebben a moziban Buttykay Emmy a Gellért fürdőben és egy éjszakai lokálban nyújtott emlékezetes alakítást – szinte utoljára. Egyes források szerint ekkorra már súlyos betegséggel küzdött. Nyáron, gyógykezelés céljából Londonba utazott, természetesen hivatalos engedéllyel. Ott azonban tragikus fordulat következett be.
Egy pillanat, ami mindent megváltoztatott
1957.július 5-én a brit fővárosban autóbaleset érte – ezúttal végzetes volt. Buttykay Emmy alig 46 éves volt, amikor örökre távozott.
Egy csillag, amely sosem ragyoghatott igazán
Buttykay Emmy életútja fájdalmasan emlékeztet arra, milyen sok tehetség veszett el a történelem viharaiban. Bár sosem vált az ország legismertebb színésznőjévé, mégis olyan nyomot hagyott maga után, amelyet érdemes újra felfedeznünk.
Forrás: Ujsagmuzeum.hu