Tompos Kátya mindössze 41 éves volt, amikor tavaly tavasszal elhunyt. Mint kiderült, a színésznő már hat éve is küzdött a gyilkos kórral, ami miatt gyógykezelésre volt szüksége. Barátai, szerettei szerint hősiesen harcolt a daganattal, éppen ezért titkolták sokáig a betegségét. Ám a 42. születésnapját már nem élte meg, pedig pár évvel ezelőtt még a családalapításról vallott.
Tompos Kátya ma ünnepelte volna a 42. születésnapját
Gyermeket szeretett volna, de – sajnos – nem adatott meg neki
Kíváncsi volt, hogyan néz majd ki 50-60 évesen, s milyen lesz ráncosan
Felfogni a felfoghatatlant – talán ez a pár szó jellemzi a legjobban, hogy Tompos Kátya 41 éves korában, tavaly május 31-én elhunyt, miután évekig küzdött a gyilkos kórral. A színésznő sokáig nem akarta elárulni, hogy daganatos, mert igyekezett önerőből lábra állni és legyőzni a betegségét, de végül vállalta a nyilvánosság előtt is, hogy nincs jól. Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására korábban indítottak már gyűjtést, jótékonysági aukciót, emellett szerveztek koncertet és gálaestet is. A megannyi segítségnek köszönhetően sikerült is összegyűjteni a kezeléshez szükséges pénzt, ám azt már nem tudták elkezdeni.
A tragikusan fiatalon elhunyt színésznő – aki ma ünnepelné a 42. születésnapját – évekkel ezelőtt így nyilatkozott a pályája kezdetéről és arról, mennyi kétkedés volt abban, amikor elhatározta, hogy színész lesz:
„Az maga volt a kétely. Az egész felvételim a kételyből született meg. Annyi volt, hogy éreztem affinitást az éneklés és a színészkedés iránt. A gimnáziumi éveim alatt beiratkoztam Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdiójába, és onnantól kezdve csak gyűltek, gyűltek a kérdések. Hogy néz ki a tehetséges ember, mi van a szemében? Akinek van önbizalma, az tehetséges-e valójában? A kettő hogy függ össze, összefügg-e valójában? Egyáltalán hasznos-e, ha az ember folyton ezt elemzi?” – fogalmazott Kátya Szily Nórának korábban.
„Nagyon hirtelen csöppentem bele a mély vízbe. Amikor elmentem musical szakra felvételizni, nem ismertem a tanárokat sem. Csak annyit láttam a szemembe világító reflektorfényen kívül, hogy idős, ősz emberek ülnek velem szemben, akik nagyon komolyan értékelnek, én meg úgy érzem, mindjárt felteszik a kérdést, hogy minek jöttem ide… Aztán nekem volt a legmeglepőbb, hogy felvettek. Utólag azt gondolom, talán jobb lett volna pár évvel később, mert érettebb lettem volna mindarra, ami az egyetemen történt. Így szinte csak rohantam magam után” – mesélte a life.hu-nak.
Kiskorában elhunyt az édesapja
Bár a Jászai Mari-díjas színművésznő nem sokat beszélt a magánéletéről, annyit elárult, hogy hatéves korában elveszítette az édesapját, így apa nélkül nőtt fel.
„Van egy űr, amit nekem kell betöltenem valahogy. Nyilván nem arról van szó, hogy az édesapám életét kellene élnem. Ösztönszerűen tudom, hogy mik azok a tulajdonságok, amelyek anyuból jönnek, illetve mik azok, amelyek az apukámtól, és érzem, hogy ő valószínűleg mit erősített volna bennem. Ezeket igyekszem belecsempészni az életembe, amennyire az alkatom engedi. Hiszem, hogy a gének nem vesznek el. Továbbadódnak érzelmi szinten is. Valami ott pulzál. Nem akarom kategorizálni, hogy ez a léleknek vagy csak a géneknek köszönhető. Lehet, hogy a kettő együtt hat, de az biztos, hogy nagyon erős jelek jönnek. És ezekre szerintem figyelni kell. Én próbálok. Eddig még nem csaptak be” – jegyezte meg.
Gyermekáldásra vágyott
Kátya a halála előtti években szívszorító gondolatokat fogalmazott meg arról, hogy családalapításra vágyik. Mint mondta, azért szeretett volna két gyermeket, mert neki nagyon hiányzott egy testvér az életéből, ám végül egy kisbaba sem adatott meg neki. A gyerekvállalással kapcsolatban nem állított fel határidőt magának. Megindító, hogyan látta az elmúlást és az öregedést a színésznő-énekesnő:
„Szép sorjában mindennek el szokott jönni az ideje az életemben. Most még arra is kíváncsi vagyok, hogy fogok kinézni 50-60 évesen. Érdekelnek az élet egymást követő szakaszai, és jó lenne lélekben megtartani azt a frissességet, ami most van. Azt szeretném, hogy maradjon és bővüljön, hogy gazdagodjak az idő múlásával, és partnerként tudjak tekinteni majd azokra, akik utánam jönnek. Hosszú távon gondolkodom. Az is érdekel, hogyan fognak állni a ráncok az arcomon. Felfele görbülnek, mint a mosolyé, vagy lefele. Vajon mi alapján dől el?” – tárta fel a gondolatait Kátya több mint tíz évvel ezelőtt.