A képernyőn mindig magabiztos, higgadt és pontos. Marsi Anikó neve összefonódott a hírekkel, a tényekkel, a higgadt tájékoztatással. Ám most nem másokról szólt a történet, hanem róla. Egy mosoly mögött fájdalom lapul. Aki a kamerák előtt nőtt fel, most először engedte, hogy ez a szörnyű eset is fénybe kerüljön. ÖNKEZÜLEG VETETT VÉGET ÉLETÉNEK ÉDESAPJA! MUTATJUK HOGY TÖRTÉNT!
„Tizenhat év hazugságban” – Egy beszélgetés során, Lékai-Kiss Ramónával, Marsi Anikó feltépte a múlt egyik legfájóbb sebét. Elmondta: hatéves volt, amikor elvesztette édesapját – de az igazságot csak egy évtizeddel később tudta meg. Azt hitte, szívbetegség vitte el. Aztán jött egy iskolai pillanat, egy elejtett félmondat, ami ledöntötte az addig biztonságosnak hitt emlékek falát. „Egy osztálytársamtól tudtam meg, hogy bevett egy csomó gyógyszert…” – mondta. Az anyja sosem hazudott, de elhallgatott. És azóta is cipeli a bűntudatot, amit lánya sosem róna fel neki. ÉS EZ MÉG SEMMI:
Marsi nem csak a saját fájdalmáról beszélt. Megosztotta édesanyja történetét is – egy asszonyét, akinek gyerekkora talán még kegyetlenebbül kezdődött. Hatévesen veszítette el az anyját, a háború utáni Magyarországon, falusi magányban nőtt fel. És mégis: kétdiplomás nő lett belőle, szépség és intelligencia egy testben. Ezt az örökséget vitte tovább Anikó is – csendben, keményen, mosoly mögött. Most először láthattuk: az erő nem mindig harsány. Néha éppen a kimondott fájdalom a legnagyobb bátorság.
